Első napok... Azok a félkész állapotok, amikor már bugyogni
látszik az élet az üvegen keresztül, de még nem mer kirobbanni belőle. Nincs
ezzel semmi baj. Rendben van az, hogy megérkezés után kereső szemekkel nézünk
körbe, bizonytalan egy-egy szavunk. Kíváncsiságunk egymás iránt és
lelkesedésünk játékra hív: így telik el a délelőtt. Hangos kiáltások,
napsütötte nevetések. Hamar kiderül azonban: korántsem olyan önfeledt játék az
egész. Milyen egyszerű labdákat dobálni egymásnak adott sorrendben, nem igaz?
Hát nem, pedig mi is azt hittük. Így bizonyosodott be már egészen a legelején,
semmit sem érünk, ha egy közülünk hiányzik, hibázik. Nem hiába kell olyan sok összetevő
a jó csalamádéhoz...
Szóval elkezdtük. Belaktuk Csaracsó csendjét, feltérképeztük
a terepet, megrajzoltuk egymás körvonalait, felvarázsoltuk a rég látott arcokra
az első mosolyokat, megettük az első ebédet, teljesítettünk egy feladatot és
gondolkodni kezdtünk arról a környezetről, amit nyáron gondosan és jó messze
elkerülünk. Lássuk, mit hoz a holnap...
Helcs
