Valahol, odakinn az erdő szélén van egy patak. Letérve az
ösvényről, a patak mentén, átlépdelve a köveken, felmászva emelkedőkön egyszer
csak egy ember által kialakított lépcsőhöz ér az arra utazó s ha tekintetét
felemeli egy szikla mellé épített házat talál. A patak életerővel csobog, a
fenyők közt hűvös a levegő, édes a csend. Épített kilátók, a víznél stég. Egy
ház az erdő titkos bugyrában. Ez volt a cél. A cél, ami kárpótolt a forró
délutánért, a fáradtságért. Na meg ott volt az ajándék, az erdőből, mezőből
hozott apróság, amit egymásnak szántunk. Milyen gazdag is ez a természet.
Édes volt körbeülni mindez után és gondolatokat reptetni.
Megosztani egymással verseket, slameket, haikukat, rap szöveget és belesni a
másik világába egy kis kukucskálón keresztül. Odaát is szép világokat találni.
Helcs
