Újrakezdtük

Előről kezdeni soha nincs késő - körvonalazódott a hétfő reggeli órákban és a tábortűz fényei mellett. Új ötlet, új megközelítés, új előadás, újabb gondolatok és fejtörés. Aktívan töltjük perceinket még akkor is, amikor épp nem fát gyűjtűnk, nem játszunk a patakban, amikor szárazok vagyunk. A délután folyamán hosszasan és tartalmasan beszélgettünk mindarról, ami szeptembertől júniusig kitölti napjaink és arról, ami szeretnénk, hogy kitöltse azokat. Nos, egyelőre elég és erről ennyi, csak semmi kíváncsiskodás. Mondtam már, hogy milyen népszerű köreinkben a kidobós? Nem? Pedig nagyon az!

A vándorló nóta idén is körbejárt a tábortűz körül és azt hiszem az utolsó darabka is a helyére került... Hol is tartottam? Ja, igen! Hogy újrakezdéshez sosincs késő!

Helcs

Odaát is szép világokat találni.

Valahol, odakinn az erdő szélén van egy patak. Letérve az ösvényről, a patak mentén, átlépdelve a köveken, felmászva emelkedőkön egyszer csak egy ember által kialakított lépcsőhöz ér az arra utazó s ha tekintetét felemeli egy szikla mellé épített házat talál. A patak életerővel csobog, a fenyők közt hűvös a levegő, édes a csend. Épített kilátók, a víznél stég. Egy ház az erdő titkos bugyrában. Ez volt a cél. A cél, ami kárpótolt a forró délutánért, a fáradtságért. Na meg ott volt az ajándék, az erdőből, mezőből hozott apróság, amit egymásnak szántunk. Milyen gazdag is ez a természet.

Édes volt körbeülni mindez után és gondolatokat reptetni. Megosztani egymással verseket, slameket, haikukat, rap szöveget és belesni a másik világába egy kis kukucskálón keresztül. Odaát is szép világokat találni.

Helcs