2019. augusztus 19., hétfő
2019. augusztus 16., péntek
Szeretjük
Van e abban valami édes-keserű, amikor visszaáll a rend?
Amikor a hirtelen belakott tér egyszer csak megürül? Molekulái
visszarendeződnek eredeti helyzetükre, az idegen testecskék pedig összegyűlve
várják távozásuk. Már ha várják. Menni kénytelenek. Még látom magunkat a terem
sarkaiban, a focipálya árnyékaiban, a padokon, a sátorban sorban állva
kakaóért, az út szélén futás közben, pedig már messze járunk. Illetve közel.
Itthon. A színpad már készen all. Kezdődik az a rész, amikor az idő végképp
elmosódik, amikor a vörös, bársony szék lesz az ágy, a fotel, az íróasztal,
amikor a fekete megtelik színekkel, amikor a legtöbbet használt szó az
"újra" és amikor éber állapottá lesz a hosszútávú fáradtság.
Szeretjük. Hogy ne szeretnénk?
Helcs
2019. augusztus 14., szerda
Újrakezdtük
Előről kezdeni soha nincs késő - körvonalazódott a hétfő
reggeli órákban és a tábortűz fényei mellett. Új ötlet, új megközelítés, új
előadás, újabb gondolatok és fejtörés. Aktívan töltjük perceinket még akkor is,
amikor épp nem fát gyűjtűnk, nem játszunk a patakban, amikor szárazok vagyunk.
A délután folyamán hosszasan és tartalmasan beszélgettünk mindarról, ami
szeptembertől júniusig kitölti napjaink és arról, ami szeretnénk, hogy kitöltse
azokat. Nos, egyelőre elég és erről ennyi, csak semmi kíváncsiskodás. Mondtam
már, hogy milyen népszerű köreinkben a kidobós? Nem? Pedig nagyon az!
A vándorló nóta idén is körbejárt a tábortűz körül és azt
hiszem az utolsó darabka is a helyére került... Hol is tartottam? Ja, igen!
Hogy újrakezdéshez sosincs késő!
Helcs
2019. augusztus 12., hétfő
Odaát is szép világokat találni.
Valahol, odakinn az erdő szélén van egy patak. Letérve az
ösvényről, a patak mentén, átlépdelve a köveken, felmászva emelkedőkön egyszer
csak egy ember által kialakított lépcsőhöz ér az arra utazó s ha tekintetét
felemeli egy szikla mellé épített házat talál. A patak életerővel csobog, a
fenyők közt hűvös a levegő, édes a csend. Épített kilátók, a víznél stég. Egy
ház az erdő titkos bugyrában. Ez volt a cél. A cél, ami kárpótolt a forró
délutánért, a fáradtságért. Na meg ott volt az ajándék, az erdőből, mezőből
hozott apróság, amit egymásnak szántunk. Milyen gazdag is ez a természet.
Édes volt körbeülni mindez után és gondolatokat reptetni.
Megosztani egymással verseket, slameket, haikukat, rap szöveget és belesni a
másik világába egy kis kukucskálón keresztül. Odaát is szép világokat találni.
Helcs
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)






